Nincs engedélyezve a javascript.
A luxusszállodák és repülőterek titkos élete

A luxusszállodák és repülőterek titkos élete

Ezeket teszik az emberek utazásaik során

július 18.

Sokan, amikor nyaralni mennek, nem is sejtik, hogy a szállodájukban vagy éppen a repülőjükön dolgozók miken mennek keresztül, miket látnak, miket tapasztalnak. Most Kordos Szabolcsnak köszönhetően bepillantást nyerhetünk a luxusszállodák és a repülők/repülőterek titkos életébe. Ő ugyanis a szállodai és reptéri dolgozók bizalmába férkőzött és kifaggatta őket, mik a legviccesebb, legérdekesebb, legbizarrabb vagy éppen a legundorítóbb dolgok, amikkel eddig találkoztak.

Nézzünk néhány idézetet a Luxushotel, Hungary című könyvből

" Gérard (Gérard Depardieu) éjfélkor körbe akarta hívni a barátait, de nem volt kedve gombokat nyomogatni, ezért egy gyakornoklány órákon keresztül mellette ült, és segített neki tárcsázni. A fél világot körbetelefonálta."

"A vendégekkel való bánásmód titka, hogy mi normálisak maradunk, józanok, akkor is, amikor sem a helyzet, sem a vendég nem józan és nem is normális. (...) Mások énekelni tudnak, én tolerálni. Elviselem az emberek hibáit és bogarait."

" Alighanem több titoktartási nyilatkozatot írt alá, mint ahány csekket egy átlagember az élete során felad. Az oroszok vodkától ködös partijait szerette, csakúgy, mint a japánok merev, szigorú és végtelenül hosszú tárgyalásait. Minden helyzetben ott rejlettek a humor morzsái, apró emberi mozzanatok, amelyek feloldották az esemény komorságát. A maffiatárgyalások jelentették az egyetlen kivételt: azokban nem volt semmi vicces, semmi emberi."

"Folyamatosan ott üldögéltek a Rózsikák. Sajnos mára a Rózsikák a kihalás szélére kerültek. Azokat a - jobbára özvegyasszonyokat - nevezzük Rózsikának, akik valahol az ötödik kerületben éldegéltek hatalmas, ürességtől kongó lakásaikban, és kisnyugdíjasként is mindent megtettek, hogy fenntartsák a jómód látszatát."

" Az esetet nem lehetett meg nem történtté tenni. Másnap már a rendőrség érdeklődött az ügyben, a mosodában pedig a háromszáz véres törölközőről próbálták eltüntetni az árulkodó foltokat. A vezetőség "dicséri", hogy a feketén rendezett fogadásból nem lett világraszóló botrány, legalábbis nem a széles nyilvánosság előtt."

Ugyanilyen jó történetek találhatók az Airport, Hungary címő könyvben is

"Számos légiutas-kísérővel beszéltem, akik húsz-harminc, sőt akár negyven évet is lehúztak a levegőben, több tízezer órát repültek, a súlyosabb incidensek azonban elkerülték őket. Ezzel szemben néhány kollégájukkal minden megtörtént, ami csak megtörténhetett: felrobbantották őket, behúzott futóművel köröztek a repülőtér felett, napokon keresztül vesztegeltek a semmi közepén, vagy éppen koporsóban vitték le az utasukat a fedélzetről."

"Közölték a hatóságok a pilótákkal - folytatta Éva -, hogy karantén alá vontak bennünket, senki sem hagyhatja el a repülőt. Hamarosan fehér vegyvédelmi ruhát viselő emberek lepték el a fedélzetet. Attól tartottak, súlyos betegséget hurcoltunk be az országba."

"Itt nincsenek csinos légikisasszonyok; mögöttem két, talpig szőrös szerelő meg egy rakodótiszt ült, ráadásul jó eséllyel mindketten láncdohányosok. Kapitányként megtilthatnám persze, hogy bagózzanak - sőt a szabályok szerint meg kellene tiltanom - de ezzel csak ellenségeket szereznék magamnak."

"Az oroszországi járatokon volt igazán súlyos a helyzet, olykor több vodkát cipeltünk, mint poggyászt. Hála a történelem viszontagságainak, az oroszok tisztelik és félik az egyenruhát, így ha rájuk parancsolok, odaadják az üveget. A többség azt hiszi, hogy végleg elvesztette az itókáját, így aztán örül, mint majom a farkának, mikor leszálláskor visszakapja a palackot."

"A szöuli járat érthető módon tele volt dél-koreaiakkal. A világ legnyitottabb embere vagyok, volt koreai kollégám, akit kimondottan kedveltem, de ami ezen az úton ment, arra nehéz szavakat találni. A koreaiak folyton mosolyognak, bólogatnak, majd feljelentenek. Minden írásbeli panasz után próbáltam felidézni, hogy ki lehetett az, akinek annyira belegyalogoltam a lelkivilágába, hogy képes volt levelet írni a vezetőségnek."

Ahogy láthatjuk, sok izgalmas titkot és különleges történetet hallhatunk, ha elbeszélgetünk egy-egy szállodai vagy éppen reptéri alkalmazottal. Ahhoz azonban, hogy a legkülönlegesebb történeteknek is fültanúi lehessünk, vagy magunknak is ott kell dolgozni, vagy el kell olvasni Kordos Szabolcs két könyvét.

Nektek van hasonlóan érdekes, vicces, szórakoztató vagy éppen megbotránkoztató történetetek szállodákkal vagy repülőutakkal kapcsolatban? Ha igen, írjátok meg kommentben, gyűjtsük mi is össze a legkülönfélébb történeteket!

Olvass minél többet, hiszen tudod:
„Az olvasás – ha élvezetet okoz –segít élni. Átélni és túlélni is.” - Vekerdy Tamás

Ha szeretnél betekintést nyerni a magyar luxushotelek titkos életébe, megvásárolhatod a könyvet a következő linken:
https://univbook.hu/konyv/luxushotel-hungary-a-budapesti-szallodak-legfeltettebb-titkai-uj-kiadas/
Ha pedig inkább a repülőterek különleges világa érdekel inkább, akkor a következő linken vásárolhatod meg a könyvet:
https://univbook.hu/konyv/airport-hungary-szarnyak-vagyak-magyarok/

Szerző: Puskás Bettina, SZTE Univbook